Tető ABC

Tartalom

Senki sem születik ács-, bádogos- vagy tetőfedő szakembernek, ezért számunkra teljesen természetes, hogy az építkezők 99,9%-a nem érti a szakmai kifejezéseket. Nekik gyűjtöttük össze a legfontosabbakat - abc sorrendben.

A-C

Ablak- és  más osztóbordák: Vízszintes helyzetűek, beépítésükre a nyílászárók miatt van szükség. Az osztóbordák csapolással, vagy fém elemekkel kapcsolódnak az oszlopokhoz.

Ablak vápák: Az ablak vápákat napóleon ablakok, valamint ökörszem ablakok fedésére alkalmazzák. Az ablak vápáknál, a fentieknél még speciálisabb vápa deszkázat készül. Fedése az eddig említett vápa fedési módoknál is nagyobb szaktudást igényel. Alapelvei a többi vápa fedésekkel megegyeznek.

Alátétfólia: Alátéthéjazatként kifejlesztett és minőségtanúsítással rendelkező, lágy fólia jellegű termék.

AT: Azbesztet tartalmazó termék jelölésére használt betűpár (az angol Asbestos Technology szavakból). Az azbeszt (CAS száma: 1332-21-4) és a krizotil, más néven fehér azbeszt (CAS száma: 12001-29-5) alkalmazását daganatkeltő hatása miatt korlátozták.

Azbesztcement: A természetes pala kiváltására kifejezett anyag, ami a cement és azbeszt keveréke adalékokkal dúsítva, változatos formájúra préselve, valamint több színben előállítva. A műpala gyártása Magyarországon a 2001. évtől teljes mértékig átállt azbesztmentes technológiára, vagyis a korábbiaktól eltérően nem tartalmaz veszélyes anyagokat.

Ácskapocs: Négyzetes, vagy hengeres, esetleg laposvasból kovácsolással elkészített kötőelem. Hossza általában 25-30 cm, a kiálló tüskék (fogak) nagysága 8-10 cm. Egy ácskapcsot kb. 3 kN húzóerőre lehet igénybe venni. Nyomóerő felvételére nem alkalmas, ezért úgy helyezzük el, hogy csak húzóerőt vegyen fel!

Ácsszekerce: Az egyik legfontosabb egykezes ácsszerszám. Éle kissé ívelt, a szerszám nyele rövid, 25-40 cm hosszú. Az ácsszekercét faragásra, ütések elvégzésére, szögbeveretésre és kihúzásra használják.

Ácsbárd: A szekercénél nagyobb és nehezebb kéziszerszám. Használatánál mind a két kéz munkájára szükség van. Vágóéle hosszú, ezért kizárólag a fa faragására használható. Régen ezzel a szerszámmal alakították ki a gerendák keresztmetszetét, a mai feldolgozásnál szerepét a fűrész és a gyalu vette át.

Állványcsavar: A facsavarok speciális típusa, vastag csavarszára és széles menete nagy erők átadását teszi lehetővé. Ezt a csavarfajtát is csak előfúrt lyukba szabad behajtani. A csavarfej alá alátét kerül, a csavarfej ugyanis könnyen tönkreteheti a faanyagot. Az állványcsavar az állványelemek rögzítésére szolgál, de alkalmazható kerti bútorok, kerti kapuk stb. elkészítésénél is.

Átmenő csapolás: Az átmenő csapot felülről keményfa ékkel lehet biztosítani, a csap az ékelés hatására befeszül a csaplyukba és megakadályozza a fakötés szétcsúszását. A kapcsolat így kisebb húzóerő felvételére is alkalmas. A vállcsapot akkor alakítják ki, ha a függőleges gerenda keresztmetszete nagyobb mint a vízszintes gerenda keresztmetszete. A váll rész oldalról megtámasztja a vízszintes gerendát, így a fakötés kisebb mértékű csavaró igénybevételt is képes felvenni.

Átvilágító cserép: A tetőcseréppel azonos formájú, a fedésbe illeszkedő elem, mely a padlástér bevilágítására szolgál. A tetőléchez tartozékkapoccsal kell rögzíteni.

Bakdúcos és dőltszékes fedélszerkezetek: A bakdúcos szelemenes fedélszék olyan fedélszerkezet, amelyben a szelemeneket a szarufákra majdnem merőleges helyzetű gerendák, a bakdúcok támasztják alá. A bakdúcos szelemenes fedélszékeket alacsony 30-35°-os tetőhajlás esetén alkalmazzák abban az esetben, ha a lefedésre kerülő 10-12 m széles épület középső főfallal is rendelkezik. Ez azért lényeges, mert a bakdúcok a főfalaknak adják át a terheiket és nem hajlítják a födémszerkezetet. Kötőgerendás megoldás esetén a bakdúcok ferdecsapos beeresztéssel csatlakoznak a kötőgerendához. Vasbeton anyagú födém esetén a födémhez horgonyzott papucsfákhoz kapcsolódnak a ferde bakdúcok. A bakdúcok ferde helyzetét a dúcgerendák és a fogópár rögzítik. A bakdúcok a padlástér középső sávját elfoglalják. A dőltszékes szelemenes fedélszék székoszlopai ferde helyzetben támasztják alá a szarufákat tartó szelemeneket. A ferde oszlopok a szélső főfalhoz közel kapcsolódnak a kötőgerendához azért, hogy a kötőgerendák minél kevésbé legyenek hajlításra igénybe véve. Az ilyen fedélszerkezeti elrendezés jól hasznosítható tetőteret eredményez a 10-12 m széles épületeknél.

Balos fedés: A tetővel szembe állva a fedés a jobb oldalon kezdődik és a balra halad.

Balta: Hasításra és faragásra egyaránt használható eszköz. Ék alakú fejrészének alsó vékony szélét élnek, a felső széles sík részét pedig foknak nevezzük. A balta éle erősen ívelt, két oldalon köszörült. Egykezes szerszám, nyele 30-50 cm hosszú.

Barát-apáca fedés: A barát- apáca cserép gyökerei Bizáncból erednek. A középkorban Német és Magyar nyelvterületeken reprezentatív nyilvános építményeken volt megtalálható, mint például templomok, kolostorok és városházak. Kialakítása: A barátcserepet az orrával a tetőlécbe akasztják. A szabadalmaztatott kengyellel ráakasztják az apácacserepet a barátcserépre. Illetve erősen szeles területeken az apáca cserepet viharszorítóval egyből a tetőléchez lehet erősíteni

Beeresztés: A beeresztés azonos síkban lévő két faelem, nyomóerőt átadó kapcsolására szolgáló fakötés. A beeresztés elkészítésekor, a nyomóerőt átadó rúdvég teljes felületével behatol a másik gerendában kialakított mélyedésbe.

Bekötő rálapolások (véglapolások): Különböző tengelyirányú (merőleges) farudak "T" alakú bekötő csatlakoztatására alkalmas fakötések. A kapcsolat, a kialakítás bonyolultságától függően a gerendavéggel befutó elemről csak nyomást, vagy nyomást és húzást képes felvenni.

Bekötött vápa: A bekötött vápát olyan tetőn alkalmazzuk, ahol a két tetőfelület különböző hajlásszögű, illetve  különböző nagyságú. A vápasorok mindig a laposabb oldalról a meredekebbre, vagy a kisebb felületről a nagyobbra futnak. A bekötött vápa hét-nyolc vápaelemből áll.

Belső csatornák: E vízgyűjtő - vízelvezető szerkezetek az épület homlokzati kontúrvonalán belül helyezkednek el (vápa-, illetve attikacsatornák) és egy vagy két oldalról csatlakozó, legtöbbször nagyméretű tetőfelületek vizét gyűjtik össze.

Biztonsági létra: A biztonsági  létrák és vízszintes kapaszkodók az épületen belüli menekülési útvonalakon történő gyors és biztonságos személyi közlekedés célját szolgálják.

Biztonsági tetőhorog: Biztonsági tetőhorog, amely egyéni védőfelszerelés és tetőlétra rögzítésre szolgál. Ezáltal a tető és a tetőre szerelt egyéb berendezések, (például klíma, kollektor) karbantartási munkái is biztonságban elvégezhetők. A biztonsági tetőhorog a szükséges rögzítősínnel és csavarkészlettel kerül forgalomba.

Csapkötés: A csapkötés azonos síkban lévő egymással szöget bezáró gerendák kötési módja, amellyel a gerendák oldalirányú elmozdulását is meg lehet akadályozni. A kötésekhez elkészített csap elsősorban az összekapcsolt két elem egymáshoz viszonyított helyzetét biztosítja.

Csapos ferde és csapos kettős ferde beeresztés: A kapcsolódó gerendák síkjára merőleges erőhatások okozta esetleges szétcsúszásokat, a beeresztett rúd saját faanyagából kialakított csappal lehet megakadályozni. A csap, illetve a fészek mélysége nem lehet több, mint a fogadógerenda keresztmetszeti magasságának fele. A csap szélessége a gerenda szélességének egyharmada. A fakötést a csap középmagasságában átfúrhatjuk és a kötést keményfából készült szeggel biztosíthatjuk.

Csapózsinór: A csapózsinór a hosszú egyenes vonalak gyors "megrajzolását" segíti. Alaphelyzetben a zsinór csévére van feltekerve, melyet festékpor vesz körül. A zsinórt kihúzva már festékporos. Két ponton rögzítve, kifeszítve majd a falra csapva a festékpor kijelöli a vonalat. Függőónként is használható, így a függőleges vonalak kijelölésekor nem kell vízmértéket használni. Használat után vagy újabb festékpor felvitelekor egy hajtókarral a zsinór felcsévélhető.

Csatornaszellőző egység: Az épületek függőleges szennyvízcsatornáinak esőbiztos, tetőn keresztüli átvezetésére és kiszellőzésére szolgál.

Csavarhúzó: A különböző csavarok behajtására alkalmas nyeles szerszám. A nyélbe rögzített szár lapos kialakítású, ennek nagyságát a csavarfej horonyméretének megfelelően kell megválasztani. A szakszerű kiválasztásnál a csavarhúzó lapos végének szélessége megegyezik a csavarfej átmérőjével és pontosan illeszkedik a horonyba. A csavarok között megtaláljuk a a kereszthornyos fejű kialakítást, ehhez külön csavarhúzóra van szükség, melynek kialakítása igazodik a csavar fej részében található kereszthoronyhoz.

Csőcsatlakozó: A hajlékony csőcsatlakozó a szennyvíz ejtőcső és a csatorna szellőzőcső közötti kapcsolatot biztosítja.

Csőkulcs: Kis helyigényű csavarkulcsok, az elfordításukhoz nem kell a szerszámot levenni a csavarról. A csőkulcs készletek többféle nagyságú kulcsot tartalmaznak, a cserélhetőség, és a készlethez tartozó racsnis nyél könnyű csavarfogást és mozgatást tesz lehetővé. Ezt a kulcsfajtát csak felülről helyezhetjük a csavarra.

Csúcs: A gerincvonalak metszéspontjában jön létre, elhelyezkedés szerint lehet hajlatcsúcs, kontycsúcs, tetőcsúcs, sátorcsúcs, toronycsúcs.

Csúcsíves palafedés: Hosszúkás rombusz alakú elemekkel kialakított egyrétegű fedés oldalirányú átfedés nélkül. A francia fedés egy fajtája. Előnyei és fektetése hasonló a francia fedéshez, csak az elemek lejtésirányban hosszabbak, megnyújtottak.

Csúszást gátló kapocs: A meredek tetők fedési lemezei alá helyenként- megcsúszásuk meggátlására - szegecseléssel felerősített hevederből és az ebbe beleakasztott kapocsból kialakított kétrészes rögzítőelem.

D-F

Deszkázat: A szarufákra szegezett összefüggő deszkaborítás, amelyhez 24 mm vastag elemeket használnak. Némely fedési módnál (fémlemez, bitumenes zsindely, pala) a teljes felületű borítás alapkövetelmény. A teljes deszkázat javítja a fedés minőségét.

Dörzsár: A furat falának végleges kialakításának eszköze. Kézi, vagy gépi meghajtású is lehet. A menetfúrókkal és menetmetszőkkel alakítjuk ki a csavarszárak és csavaranyák megfelelő emelkedésű menetét. Az eszközök használatával a csavarvonal helyére menetet lehet készíteni. A csavarszárak külső felületébe vágott csavarvonal a csavarmenet, a henger belső felületébe vágott menet az anyamenet. A csavarmenetek kialakítása többféle: lehet éles-, lapos-, trapéz-, fűrész-, zsinórmenet. A csavarmenet emelkedése jobbos, vagy balos kialakítású.

Dúc, dúcok: A főszaruállásokban megtámasztják a székoszlopokat. A dúcok ferde irányú nyomott rudak, keresztmetszetük általában 13/13 - 18/18 cm között változik. Teljes, vagy csonka kötőgerendába csatlakoznak.

Egyállószékes fedélszerkezetek: Az egyállószékes szelemenes fedélszék 10/15 cm-es szarufáit a taréjnál elhelyezett taréjszelemen és székoszlopok támasztják alá. A taréjszelement minden negyedik szaruállásnál székoszloppal kell alátámasztani. A szarufák szabad hossza 4,5 m-nél nagyobb nem lehet, így az épület szélessége 40°-os tetőhajlásnál max. 7,00 m, míg 45°-os tetőhajlásnál max. 6,50 m lehet.

Egyenes csapkötés: Az egyenes csapkötést teljes csappal, illetve teljes oldalcsappal lehet elkészíteni. Ezt általában függőleges és vízszintes gerendák kapcsolásánál alkalmazzuk. Az oldalcsapot akkor használjuk,ha a kapcsolandó elemek eltérő szélessége esetén is az egyik oldalon síkban illeszkedő szerkezetet akarunk létrehozni. A kapcsolat csak nyomóerő átadására képes, a csap az oszlop helyzetét biztosítja. A kapcsolatot hevederrel, vagy ácskapoccsal biztosíthatjuk.

Egyenes lapolás: Azonos tengelyű elemek (gerendák, illetve oszlopok) illesztésére, toldására, meghosszabbítására alkalmas fakötés. Bonyolultságától függően, vagy csak nyomóerők átadására, vagy nyomó- és húzóerők együttes felvételére alkalmas.

Egyenes ütközéses beeresztés: Az egyenes ütközéssel kialakított merőleges beeresztés, a vízszintes gerendákra és a rá támaszkodó oszlopokra jellemző kapcsolat. Az egyenes vagy merőleges beeresztés, a ferde beeresztés azon speciális esete, amikor a két kapcsolt rúd által bezárt szög éppen 90º, tehát a két rúdtengely merőleges helyzetű. A kötés kialakítása nagyon hasonlít az egyszerű rovásra, a különbség csak annyi, hogy nem egy felső gerenda támaszkodik az alsó gerendára, hanem egy álló oszlop.

Egyhéjú tető (födém + szigetelés): A belső teret egyetlen héjazat (födém + szigetelés) választja el a külső tértől.

Egyszeres állókorc: A kapcsolandó tetőfedő lemezek állóhajtásai közül a magasabbat ráhajtják az alacsonyabbra.

Egyszeres fekvőkorc: A kapcsolandó tetőfedő lemezek ún. lapos beszegő hajtásait egymásba akasztják, majd összelapítják, ahol pedig az -a lemezek egy síkba kerülése céljából-szükséges átültetik.

Egyszerű horgolás: Az egyszerű horgolás esetén csak a ferde rúdon kell bemetszést készíteni, a hozzá csatlakozó másik rúd sértetlen marad. A kapcsolat alapvetően nyomóerő átadására alkalmas, de csak akkor, ah a két gerenda egymáshoz viszonyított helyzetét valamilyen egyéb módon biztosítani tudjuk. A vízszintes tengelyű gerenda éle mentén történő oldalirányú elmozdulás ellen a ferde csatlakozó gerendát rögzíteni kell

Egyszerű rovás: Az egymáshoz kapcsolódó két gerendafelület mindegyikén a gerendaszélesség feléig kiképzett bemetszéssel alakul ki. Erő felvételére ez a kapcsolat alkalmatlan, a fakötés azonban a gerendák tengelyirányú elmozdulását megakadályozza.

Elosztó kúpcserép: Kontyolt tetőnél a két él- és a taréjgerinc találkozásának esztétikus és vízzáró lezárását biztosítja. Viharálló rögzítése rögzítőcsavarral és két darab kúpcseréprögzítővel biztosítható.

Előírt hajlásszög: Az adott tetőfedő anyag / fedés esetén külön (kiegészítő) intézkedés nélkül alkalmazható / tervezhető hajlásszög.

Emelt sorú palafedés: Más néven német palafedés. Az egyrétegű fedés emelkedő sorokkal készül, ahol a palák oldalirányban egymásra takarnak.

Engóbozott cserép: Az engóbozás egy olyan eljárás, amellyel a kerámiacserepeket kezelik, hogy azok jobban ellenálljanak a környezeti hatásoknak, és színüket se veszítsék el. Az engób, azaz az agyagiszap egy természetes színezőanyag, amelyet gépsorok segítségével visznek fel égetés előtt a nyers agyagcserépre. A színét amelyet, mivel még égetés előtt kerül fel rá, hosszú évtizedeken át megőrzik. A cserép kiégetése során az engób beleég az agyagba, tehát nem csupán egy bevonat lesz rajta, hanem a két anyag eggyé válik; ezért is kiváló az engóbozott kerámiacserép színtartóssága.

Epoxigyanta: Kétkomponensű ragasztóanyag, amely komponensek kémiai reakciója során szilárdul meg. Kerámiák, betonok, üvegek, fémek, valamint falemezek ragasztásához használják.

Eresz: A tetősík legalsó, általában vízszintes vonala, az itt elhelyezett csatornába gyűlik össze a tetőről lefolyó víz.

Ereszcserép: A hódfarkú cserépfedéseknél az eresz vonalában az első fedősorban kerül elhelyezésre. Egyenes vonalú alsó élével- az ereszcsatorna és a fedés közti távolságot csökkentve - a csapadékvíz jobb elvezetését biztosítja. Két szeglyukkal készül.

Ereszfésű: Az eresz szellőző fésű műanyagból készül, a rugalmas fésű fogak megakadályozzák, hogy a kis állatok és madarak behatoljanak a tetőcserép és a tetőléc közé az eresz vonalában. Az eresz szellőző fésű használható minden beton és agyag tetőcserépnél, cserepes lemezes és egyéb fémlemezfedéseknél.

Ékelés: A fej és a nyél rögzítésénél gyakran alkalmazott megoldás az ékelés. Az ékelésnél a szerszámba illő nyél végét felhasítják, majd ebbe a hasadékba éket ütnek, amelynek hatására a nyél a fejrészbe szorul. Az ékelés akkor tökéletes, ha a fejrész lyuk része kifelé szélesedik és ebbe illik bele a kiszélesedő ékelés.

Falilétra: A falilétrák a tetőre való függőleges irányú feljutás célját szolgálják, a teherhordó falszerkezethez kívülről rögzítve.

Fal vápa: Ezt a fajta fedést kemény, álló ablakok, tűzfalak és hasonló tetőfelépítmények hajlatfedésére alkalmazzák. Ezek úgy vannak fedve, mint a bekötött vápa, amelyeknél igény szerint 3-5 vápaelem kerül felhasználásra.

Fallefedés: A lefedés (szegély) feladata a falat érő csapadékvíz felfogása, lecsepegtetése (megfelelő előírású vízorr útján) és (ahol a fal védelmében szükséges) terelése (vízgátak terelőhajtások stb. segítségével).

Falvázat merevítő ferde dúc: A szélső, illetve a közbenső mezőkben helyezkednek el. A merevítő dúcok a vízszintes irányú terheléseket veszik fel. Keresztmetszetük általában megegyezik az oszlopok és a talpgerendák keresztmetszetével. A csatlakozásnál ferdecsapos beeresztést kell alkalmazni.

Fedélidom: A magastetők geometriailag helyesen megszerkesztett felülnézete. A fedélidom megtervezésénél gyakran szükség van a felülnézeten kívül az oldalnézeti és az elölnézeti rajzok elkészítésére is.

Fedélszerkezet: Olyan rúdelemekből összeállított tartószerkezet, amelynek külső kontúrja követi a fedélidom alakját, és összefüggő felületen alátámasztja a rá kerülő héjazatot.

Fedési szélesség: Megegyezik a hasznos szélesség fogalmával. Az a szélesség, ami a fedőelem által oldalátfedések nélkül letakarásra kerül.

Fecskefarkú rovás: Egy átmenő gerendához merőlegesen csatlakozó gerendavég "T" csatlakozás jellegű kapcsolataként, a gerendatengellyel szöget bezáró vállsíkokkal alakítható ki. Így lehet biztosítani a bekötőgerenda helyzetét, megakadályozni a kihúzódást és a nem kívánatos szögelfordulást. A fakötés egymás felett átfutó két gerenda esetén is kialakítható. A félfecskefarkú sarokrovás két, sarkon csatlakozó gerendavég helyzetének kihúzódás és szögelfordulás elleni biztosítására szolgál.

Fejvonal: A pikkelyes fedés elemeinek nem látszó, felső élét összekötő vonal. Teli deszkázatnál a fejvonalat jelöljük fel kitűzésnél.

Fejsze: Kétkezes szerszám, durva faragásra használható. Fejrésze 18-20 cm hosszú, ívelt élhossza 8-10 cm. A fejsze élénk hasítószöge kicsi. A fejsz nyele 80-90 cm hosszú, így a kétkezes használattal jelentős hasító hatás érhető el. Ezt a szerszámot általában fakitermelésnél használják.

Fekvő ereszcsatorna: A magastetőkről érkező csapadékvíz az eresz közelében a tető síkjára fektetett, az alatta elhelyezkedő ereszszegélyre felülről rátakaró, fekvő ereszcsatornával (úgynevezett zámcsatornával) is összegyűjthető és elvezethető. Fekvő ereszcsatorna extrém kis hajlásszögű (lejtésű) tetőkön azonban nem alkalmazható.

Fekvő téglány palafedés: Más néven svájci palafedés. Vízszintes sorokkal kialakított egyrétegű fedésfajta oldalirányú átfedéssel.

Felső fogópár: A taréjgerinchez közel összefogják a szarufapárokat. A vízszintes, rövid, nyomott rudak szokásos keresztmetszeti mérete általában 5/10 - 10/10 cm között változik.

Ferde beeresztés: A nyomóerőt csak egy vállfelület segítségével adja át. Kettős ferde beeresztés esetén, az egyszeres ferde beeresztésnél megismert váll mögött megjelenik egy második váll felület is. Pontosan elkészített kötés esetén a két váll alsó éle nem esik egy egyenesbe, így a vállakon átadódó nyomóerővel szemben két rostirányú sík csúsztató ereje működik. A fakötés itt is csak a két rúd síkjában ható erőket képes felvenni. A kapcsolat biztosításához, az esetleges oldalirányú erőhatások ellen átmenő csavart kell alkalmazni.

Ferde csonka beeresztés: Alkalmazása akkor indokolt, ha a beeresztett gerendán valamilyen oknál fogva nem nyújtható túl a fogadógerenda. Ilyenkor a kettős ferde beeresztésnél megismert "második váll" adja át a ferde irányú terheket. A fakötés kialakításából látható, hogy ez a megoldás az előzőeknél kisebb mértékben terhelhető. A kapcsolatot a szétcsúszás ellen biztosítani kell!

Ferde teljes csapolás és ferde csonka csapolás: A ferde teljes csapolással és ferde csonkacsappal alakíthatjuk ki a függőleges síkú vízszintes és ferde gerendák kapcsolatát. A csonkacsapot általában helyhiány esetén alkalmazzák. A fakötés a tengelyirányú nyomás, valamint a gerendák közös síkjára merőleges csúsztatóhatás felvételére alkalmas. A ferde és a vízszintes gerenda helyzetét hevederrel, vagy ácskapoccsal rögzíteni kell.

Félcserép: Szegélycserepekkel kialakított nyeregtetőknél- fedési szélességtől függően- szükség lehet élcserép alkalmazására is. Felhasználható ezen kívül éleknél, vápáknál, tetőfelépítményeknél és tető áttöréseknél a rögzíthetőség javítására, valamint a vágási munkák csökkentésére.

Félnyereg tető: A nyeregtetőnek a megfelezésével alakítható ki. Ennek a típusnak csak egy tetősíkja van.

Félnyeregtető cserép: A félnyeregtetők fedéséhez ajánlható idomcserepek, melyekkel a félnyereg-gerinc kialakítása egyszerűen kivitelezhető. A tetőcserepek rögzítése a félnyereg-szoknyák hornyaiban található rugalmas anyagból készült átvezető furatokon át behajtott rozsdamentes csavarokkal történik. A rögzítő csavarok így fedetten maradnak.

Félnyeregtető szegélycserép: Balos és jobbos kivitelben készül az oromszegély és félnyeregtető gerinc csatlakozás lezárásához. A tetőcserepek rögzítése a félnyereg-szoknyák hornyaiban található rugalmas anyagból készült átvezető furatokon át behajtott horganyzott csavarokkal történik. A rögzítő csavarok így fedetten maradnak.

Fém csigafúró: Hengeres, vagy kúpos fúrószárból és fúrótestből áll. Ez a fémcsigafúró rögzíthető a kézi és elektromos fúrógépek tokmányába, melynek forgó mozgása alakítja ki a kívánt méretű furatot. A vágóél a fúrószár végén helyezkedik el,  a borda zárja le a fúrótestet. A fúrószár csiga alakú hornya vezeti ki a hulladékot fúrás közben. A horony szélén helyezkedik el az élszalag, a hornyok között van a lélek, ennek méretétől függ a csigafúró erőssége. A fémcsigafúrókat köszörüléssel lehet élesíteni.

Fémreszelő: Fémreszelő használatával már a fafűrészek élezésénél megismerkedtünk. A fémek megmunkálásához készített karreszelők hossza 30 cm-nél nagyobb, a kézireszelők hossza 15-30 cm közötti, a finom reszelők hossza 15 cm-nél kisebb. A reszelők alakját az elvégzendő munka függvényében kell kiválasztani. A fémreszelők éle ék alakú, amelyet bevágással, vagy kimarással állítanak elő. A vágott reszelők fogainak metszőszöge 106º, míg a mart éleké 85º. A reszelők fogazatának finomságát a 10 mm-re eső bevágás, illetve a kivágási szám határozza meg. A durvább reszelőket nagyoló, a finomabbakat simítóreszelőknek nevezzük.

Fénycsatorna: A fénycsatorna a tetőn keresztül napfénnyel látja el a helyiséget, így egész nap biztosítja a természetes megvilágítást. Működése: A fény a tetőbe épített fix tetősíkablakon keresztül bejut a fénycsatornába, majd az ún. reflexiós (fényvisszaverő) bevonattal ellátott rugalmas vagy merev cső faláról visszaverődve a mennyezeten elhelyezett búrán keresztül áramlik szét a helyiségbe. A fénycsatornák egyik legismertebb gyártója a dán VELUX.

Fészkes horgolás: A fészkes horgolás a vízszintes elmozduláson kívül megakadályozza a ferde gerenda lefelé történő elmozdulását. A vízszintes gerendába elkészített fészek ugyanis nem engedi azt lecsúszni. A ferde gerendát egyéb rögzítés hiányában könnyen le tudjuk emelni a vízszintes gerendáról. A csapos fészkes horgolás megakadályozza a ferde gerenda lefelé történő elmozdulását, és az elkészített csap gátolja a vízszintes irányú mozgást. Ennél a fakötésnél is szükséges a felületek pontos megmunkálása. Ez a kötés kisebb csavarás felvételét is lehetővé teszi.

Fiókgerenda: A mellékszaruállásokban pótolják a kötőgerendákat. Egyik végükön a falra támaszkodnak, a másik oldalon a váltógerendákhoz csatlakoznak.

Fogazott léc: A fogazott szélű (és az aljzathoz sűrűn leszegezett) lemezszalag a peremhajtás nélküli szegélyek csúszást gátló rögzítésére.

Fogó: A fogóval ki lehet húzni a fába ütött szegeket, alkalmas drótok elvágására, fémlemezek hajtogatására. A leggyakrabban használt fogók közül a harapófogó a szegek kihúzására és drótok vágására alkalmas, a csípőfogókkal drótot lehet vágni, a laposfogó a lemezek és drótok hajtogatására alkalmas, a kombinált fogó vágó és hajtogató eszköz.

Fogópár, fogópárok: A főállásokban a fedélszerkezet keresztirányú összefogására és merevítésére beépített vízszintes rudak. A szokásos terhelési viszonyok között általában húzásra vannak igénybe véve. Keresztmetszetük kettős, általában 2 *6-8/15 cm közötti.

Függesztő oszlop: A közbenső megtámasztás nélküli fedélszékek főszaruállásaiban a kötőgerenda felkötésére szolgálnak. Húzásra igénybevett, általában 13/13 - 18/18 cm közötti keresztmetszetű elemek.

Függesztőműves fedélszerkezet: A függesztőműves fedélszerkezeteket 7-4 m-es épületszélesség esetén készíthetik el, ha nincs lehetőség a kötőgerenda alátámasztására. A függesztőművek olyan fedélszerkezet kialakítását is lehetővé teszik, ahol a szabadon maradó nagy belmagasság miatt hagyományos födémszerkezet nem készül. A függesztőművek alkalmazásával a kötőgerendák lehajlását minimálisra lehet csökkenteni. A 7 m-nél kisebb falköz esetén egyszeres, ennél nagyobb 10-12 m-es falköz esetén kettős függesztőművet kell alkalmazni.

Függő ereszcsatorna: A külső vízelvezetésű tetőkről érkező csapadékvizet leggyakrabban az ereszvégződés, illetve a párkány homloklapja előtt felfüggesztett, lejtésben szerelt, látható csatornákkal, a fémlemezből készített, pontonként alátámasztott, ún. függő ereszcsatornákkal gyűjtik össze és vezetik a külső (homlokzati)lefolyókhoz.

Füstgázkivezető-egység: Gázfűtéses kazánok kettős falú kéménycsövének biztonságos átvezetésére szolgál.

G-I

Galvanizálás: A galvanizálás –elektrolitikus úton történő – tömör és sima fémbevonatok előállítása, a bevonó fém ionjait tartalmazó oldatból, „fürdőből”. Legtöbbször fémet vonnak be vékony fémréteggel, ritkábban műanyagot. Galvanizálással a katódnak (negatív pólus) kapcsolt fém alkatrész felületére - külső áramforrás segítségével - a bevonó fém ionjait tartalmazó elektrolitból, fémbevonatot választanak le. A pozitív pólus - az anód - legtöbbször oldódó és a bevonó fémből van.

Gerinc (taréj): A ferde tetősíkok felső vízszintes metszésvonala. Az élgerinc ferde metszésvonal, amely a szomszédos ferde tetősíkok domború metszésvonalaként jön létre, az épület kiszögellő sarkától indul.

Gerenda: A gerenda vízszintes vagy ferde tengelyű, rúdszerű tartószerkezet, amely részt vesz a felette elhelyezkedő terhek viselésében. A gerendákat általában egyenletesen megoszló erők, illetve koncentrált erők terhelik, elsősorban hajlításra vannak igénybe véve. A gerendákat oszlopokra, falszerkezetekre, vagy más alátámasztó szerkezetekre lehet helyezni.

Gyorsvágó: Főleg szálerősítésű cement fedőelemek vágásához ajánlott a gyémántbetétes vágótárcsa és porelszívó használata. Gyorsvágót nagyobb vágási hossz esetén célszerű használni.

Hajlatcsúcs: A vápa és a gerincvonal metszéspontjában alakul ki.

Hasznos szélesség: Más néven fedési szélesség. Az a szélesség, ami a fedőelem által oldalfedések nélkül letakarásra kerül.

Hálós fedés/rakás: Az ereszvonalra merőleges elem-hézagok soronként egymás fölé esnek.

Három- és négyállószékes fedélszerkezetek: A háromállószékes szelemenes fedélszéknél a főszaruállásban három székoszlop helyezkedik el. A szarufák hossza kisebb, mint 4,5 +4,5 = 9,0 m. A három szék közül kettő a szarufákat középen, vagy lehetőleg a 2,0 m-es függőleges magasságban, a harmadik szék pedig középen a gerincnél támasztja meg. A harmadik székoszlopot keresztirányban a ferde dúc merevíti. Hosszirányban a szokásos könyökfák biztosítanak merevséget. A harmadik székoszlopot a közbenső szelmenek magasságában elhelyezett fogópárok közé lehet fogni, csökkentve ezzel azok kihajlási hajlamát. A négyállószékes fedélszerkezetet nagy, 14 m-nél nagyobb falközméret esetén készítik. Ez a falközméret ritkán fordul elő, a régi középületeknél alkalmazták ezt a szerkezeti megoldást. A hagyományos négyállószékes kilalakításnál a szarufák alátámasztását négy szelemen és hozzájuk kapcsolódó székoszlopok biztosítják. A taréjnál megtaláljuk a szokásos felső taréjszelement és a fogópárt. A közbenső alátámasztásoknál a székoszlopok dőlt és bakdúcos elrendezésűek lehetnek. A szarufákat a közbenső szelemenek felett lehet toldani.

Hátvonal: Mellvonallal szemben lévő oldal, ami általában nem kerül kitűzésre. A fedésképben a hátvonal jelenik meg.

Helyiségkiszellőztető egység: Alkalmazásával az ablakkal  nem rendelkező helyiség kiszellőztetése is megoldható. A lezáró sapka egyedi kialakítása által a párakicsapódásból keletkező víz elvezetése is megoldott. A tartozékként hozzáadott fóliagyűrűvel az átvezetés tökéletesen vízzáró.

Héjazati gerendasor: A nagyelemes (LINDAB, hullámpala) tetőfedő lemezek esetén alkalmazzák, ehhez történik az elemek rögzítése. Ez a gerendasor héjazati szelemensor néven is ismert. A gerendák távolságát a fedés módja és anyaga határozza meg, a szokásos keresztmetszeti mérete 10/10 - 10/13.

Hézagcserés fedés/kötésben való rakás: Az ereszvonalra merőleges hézagok az egymást követő sorokban az előző sor elemeinek közepére esnek.

Horgolás: A horgolások egy vízszintes és egy ferde helyzetű, általában  egymásra merőleges tengelyű, de egymáshoz képest kitérő helyzetű fagerendák kapcsolására szolgáló fakötések. Sajátossága, hogy a két elem csak él mentén érinti egymást.

Horganyzott acél: A horganyzás során a megfelelően megtisztított acélszerkezetet (alapfémet) folyékony cinkbe (horgonyba) mártják. A horganyfürdőben töltött idő alatt a magas hőmérséklet (435–450 ° C) hatására a horgany az alapfém felületébe diffundál, azzal összeötvöződik és a felületére rakódik. Minél több időt tölt az alapfém a horganyfürdőben, annál vastagabb horganybevonat keletkezik rajta. A tűzihorganyzott acélszerkezetek évtizedeken keresztül ellenállnak a korróziónak.

Hornyolt tetőcserép: Égetett agyag vagy beton szalagcserép, két hosszoldalán horonnyal ellátva, egy vagy két kapaszkodófüllel. A felületén hosszirányú vízelvezetőkkel van ellátva. A hornyolt cserepek takarását keresztirányban, egymásba illeszkedésük biztosítja. A hornyok kialakítása meghatározza a takarás mértékét és megakadályozza a vízbejutást. Előnye az egyéb cserépfedésekhez viszonyítva, hogy könnyű, így a fedélszerkezet fatakarékos kialakítását teszi lehetővé.

Hófogó: A hófogók szerepe a szálerősítésű cement elemekkel fedett tetők esetén fokozott, mivel a tető fedőelemeinek a felszíne sima, ezáltal a hó nem tud a fedésen megkapaszkodni, emiatt a hó megcsúszásával is számolni kell.

Hófogó rács: A hófogó rács a tető síkjából kiemelkedő tartóelemekre kerül felszerelésre. A hófogó rács méretétől és a tartóelemek távolságától függően a konzolokra jelentős lejtésirányú és a tetősíkra merőleges erők hatnak a hóteher hatására. A normál lécezés általában nem elegendő az erők felvételére, ezért kiegészítő elemeket kell a lécezés síkjában beépíteni. A hófogó rácsokat 5 m-nél hosszabb tetőlejtés esetén több sorban, legfeljebb 5 m-enként az eresszel párhuzamosan kel elhelyezni.

Hódfarkú cserép: Égetett agyag sík szalagcserép, egy vagy két kapaszkodófüllel, alsó végén körszeletvágással. Felületén hosszirányú vízelvezetők találhatóak. Anyagában kissé pórusos kerámia, vízzáró és fagyálló. A tetőn a hódfarkú cserepek egymás mellett helyezkednek el, az elemek között a hőmozgást lehetővé tevő hézaggal. Ezért csak a kétrétegű fedés biztosítja a megfelelő takarást és a vízbejutás megakadályozását.

Hóvágó: A hóvágók kisebb hajlásszögű tetők esetén, a kis magasságú és mennyiségű hóréteg vagy jég egy tömegben való lecsúszását akadályozzák meg, a tetőfelületen egyenletesen elosztva.

Hullámpala fedés: A táblás fedések csoportjába tartozó, hullámos szálerősítésű cement lemezzel készített tetőfedés.

Irányvonal: Segédvonal, ami a fedés elemeinek pozícionálását segíti (elemek irányba állítása), de az elemek szélének az irányvonalhoz illesztése nem szükséges (pl. ökörszemablak kitűzése).

J-L

Jobbos fedés: A tetővel szembe állva a fedés a bal oldalon kezdődik és jobbra halad.

Kakasülő: Az egyes szarufapárok összekapcsolására- a taréjgerincre közel- beépített rövid vízszintes nyomott rudak.

Kalapács: Hagyományos fajtája acél fejből és keményfa nyélből áll. A különböző szakmák sokféle kalapácsot használnak, eltérő lehet a fej nagysága és formai kialakítása, anyaga is. Az ácsok többnyire az ácsszekercét használják, de szükségük  lehet a fej nagyságára és formai kialakítása, anyaga is. az ácsok többnyire az ácsszekercét használják, de szükségük lehet a hagyományos kalapácsokra és fakalapácsokra is.

Karbamid-műgyanta ragasztó: Kondenzációs anyagok, folyékony formában kerülnek felhasználásra. Alkalmazásuk főleg belső térben ajánlott.

Karos palavágó olló: A szálerősítésű cement fedőelemek vágására (esetleg lyukasztására) szolgáló karos olló.

Keményfém vágó: Keményfém betétes vágó kéziszerszám. A palalemezeket az üllőre támasztva a lemez tetejét végigkarcolják, majd az üllőn a lemezt kettépattintják. Az eszköz előnye, hogy a kettévágott elemek mindegyike használható a fedéshez.

Keresztlapolás: különböző tengelyirányú farudak síkbeli keresztezésénél alkalmazott fakötés. E kapcsolati mód erőátadó szerepe csekély, a fakötés készítésének célja az, hogy biztosítsa az erőt közvetítő elemek síkbeli keresztezését, valamint csökkentse a nyomott rudak szabad (kihajlási) hosszát.

Keresztrovás: Az illeszkedő két gerenda közös felületének átlói mentén készített bevágásokkal létrehozott fakötés. Az átlók mentén kialakított háromszög alakú bemetszések megakadályozzák a tengelyirányú elmozdulásokat, sőt az ék alakú felületek egymásba feszülése növeli a kötés stabilitását.

Kettős állókorc: A kapcsolandó tetőfedő lemezek magasabb állóhajtásaiból kialakított egyszeres állókorcot egymás után kétszer - a lemez síkja felett 10 mm-es közt hagyva, hogy a kötés mellett folyó csapadékvíz a fedési felületre lerakodó kormot, port, piszkot, alóla kimoshassa- lehajtják.

Kettős fedés: A síkcserép-fedések egy fajtája, minden tetőlécen egy síkcserép helyezkedik el, így a tető metszeteiben kettő vagy három cserép található.

Kettős (vagy csúsztatott) fekvőkorc: Az összeszerelendő tetőfedő lemezek kétszeres hajlítású lapos beszegéseit egymásba csúsztatják, fakalapáccsal laposra verik, majd átültetik.

Kettős rovás: Az illeszkedő két gerendafelület közül a felsőnél a felület középső egyharmad szélességében, az alsónál a közös felület két szélső egyharmad-egyharmad szélességeiben kiképzett bemetszéssel alakítható ki. A kettős rovás megakadályozza a gerendák tengelyirányú elmozdulását.

Kezdő élgerinccserép: Az élgerinc legalsó -legömbölyített végű- kúpcserepe, melynek alkalmazásával egyszerűbb a gerincképzés és egységesebb a fedéskép, mint kúpcseréplezáróval és kúpcseréppel. Rögzítőcsavarral valamint kúpcseréprögzítővel viharállóan rögzíthető.

Kéményfej: A kémények tetősík feletti szakaszát nevezzük így. 1,50 méter magasság felett rögzíteni (kikötni) kell.

Kétállószékes fedélszerkezet: Kétállószékes szelemenes fedélszék szarufáit a főszaruállásban két székoszlop, illetve a rajtuk lévő szelemenek támasztják alá. A szarufa hossza legfeljebb 4,5 + 2,5 = 7,0 m lehet, ahogy a 4,5 m az alsó megtámasztás és a közbenső szelemen közötti távolság, míg a 2,5 m a középszelemen és a taréj távolsága. Ez a szarufa hossz 40°-os tetősík hajlás esetén 11 m, 45°-os hajlás esetén pedig 10 m maximális épületszélességet jelent.

Kéthéjú tető (padlástér + héjazat): A belső teret két héj választja el a külső tértől. Az egyik a födémszerkezet, a másik pedig a födémszerkezeten elhelyezett héjazat.

Kétnyelű kés: A gerendák éleinek gömbfák végleges kialakítására, szerszámnyelek faragására használják. A kétnyelű kés átmenetet képez a hasító és gyaluló szerszámok között. A formai kialakítása miatt csak két kézzel használható.

Kézi palavágó és lyukasztó: Egyszerűen használható kézi olló és lyukasztó az elemek lekerekítéséhez, faragásához, méretre igazításához és a szeglyukak kialakításához.

Kontyolt tetők fedélszerkezetei: A nyeregetetők kontyolással történő lezárásánál háromszög alakú fedélsík csatlakozik a nyeregtető fedélsíkjához és a metszésvonalban él képződik. Az élek kialakításához élszarufák készülnek, amelyek az élek mentén összekötik a taréjt és a koszorú alaprajzoki sarokpontját. A kontyolással készülő fedélszerkezetek szarufáinak kiosztásánál akkor járunk el helyesen, ha a kontycsúcshoz szaruállást helyezünk. Arra kell törekednünk, hogy a kontycsúcshoz lehetőleg négynél több szarufa ne csatlakozzon. A kontytető csúcsainál a szarufák és az élszarufák ék alakú szarufa váltóval kapcsolódhatnak. Torokgerendás fedélszerkezet kontyolásánál az utolsó torokgerendára fecskefarkú lapolással torokgerenda csonkok csatlakoznak. Ezek a csonkok támasztják alá az élszarufákat és a csonka szarufákat. Székoszlopos szelemenes fedélszerkezeteknél a középszelemennek alá kell támasztania a csonka szarufákat is. Ezért a középszelemennek be kell fordulnia a kontyolás irányába és koszorúszerű alátámasztást kell biztosítania. A beforduló szelement középen székoszloppal alá kell támasztani. Az egymásra merőleges középszelemenek a kontyolás alatt saroklapolással csatlakozhatnak.

Kontytető: A nyeregtetőből lehet kialakítani úgy, hogy az oromfal felőli oldalakat háromszög alakú tetősíkokkal zárjuk le. A kontytető csonkolt változata akkor jön létre, ha a lezáró háromszög alakú síkok nem érik el az alsó eresz vonalát.

Korcolás: A lemezek szélén kialakított hajtásoknak, illetve a lemezszéleknek egymásba hajlításával kialakított lemezkötés. A korcolt kapcsolat kialakítása nagy szakértelmet igénylő, hosszadalmas, munkaigényes feladat.

Koromzsák: A kéménykürtő alsó szakasza az úgynevezett koromzsák. Itt gyűlik össze és rakódik le a kémény üzemszerű használata során keletkező szennyeződés. Ezen a szakaszon a padlóvonal felett 40-50 cm-rel egy tisztítónyílás,-koromzsák-ajtót- kell kialakítani a kéménytestben.

Koronafedés: A koronafedés lényege, hogy minden lécre két, kötésben rakott cserépsor kerül úgy, hogy a felső sor cserepei az alsóéra is rátakarnak. Az alkalmazott tetőléc méret 1 m-es szarufatávolság esetén 30/48 mm.

Koszorúgerenda: A koszorúgerendák zárják felülről a vázszerkezetet. Elnevezéséből adódóan ezek az elemek fogják össze a vázszerkezetet. A koszorúgerendára adódnak át a födémszerkezet és a tetőszerkezet terhei is. Ez a gerenda hajlításra van igénybe véve, ezért keresztmetszetét (álló téglalap) ennek megfelelően kell megválasztani. Hosszabb favázas építményeknél a koszorúgerendákat az oszlopok felett toldani kell.

Könyökfa: A középszelemeneket köti össze a székoszlopokkal. A könyökfa alátámasztásával csökkenti a középszelemenek alátámasztási távolságát és hosszirányban merevíti a fedélszerkezetet. Általában 10/10 - 10/13 cm keresztmetszetű rövid elemek.

Kötőgerenda: Egyforma szaruállások esetén a szarufa kiosztással megegyező távolságban vannak elhelyezve. Más elrendezés esetén, csak a főszaruállásoknál találhatjuk meg. A szarufák, a dúcok és a székoszlopok csatlakoznak hozzá. Hajlításra és húzásra igénybevett vízszintes két- vagy többtámaszú gerendák. Szokásos keresztmetszetük 14/18 - 18/24 cm között változik.

Kötőgerenda csonkok: A vasbetongerendás födémek esetén használják a ferde dúcok alsó oldali megtámasztásánál.

Közbenső vagy középszelemen: A székoszlopok tetején helyezkednek el és a mellékszaru állásokban alátámasztják (általában középen) a szarufákat. A közép szelmenek hosszirányban merevítik a fedélszerkezetet, hajlításra vannak igénybevéve. Keresztmetszeti méretük 12/14 - 16/18 cm között változik. A középszelemenek merőlegesek a fő- és mellékszaruállásokra.

Kúpalátét: A kúpalátét tekercs a tetőfedés során alkalmazott taréj- és élgerinc-fedőelem. Felületén perforált a héjazat mögötti átszellőzés biztosítására. A perforáció peremezett a csapóeső és porhó beszivárgásának megakadályozására.

Kúpcserép: A tetőgerincek fedőeleme. A gerincléchez kúpcseréprögzítővel és korrózióálló szegezéssel, csavarozással rögzítve viharálló gerincképzés készíthető.

Kúpkapocs: Feladata a taréjkúpok rögzítése. Anyaga rozsdamentes acél vagy vörösréz.

Kúpcserép lezáró elem: A kúpcseréplezáró elem egy olyan elem, amellyel helyettesíteni lehet a kezdő kúpcserepet a gerincfedés végein. Ezzel az elemmel teljesen zárttá lehet tenni a gerincet, perforált felületének köszönhetően biztosított a szellőzés.

Lapolás: A lapolások sokféle helyzetű rúd kapcsolására és többféle erőhatás felvételére alkalmas hagyományos fakötések. A lapolással egymáshoz kapcsolt rudak tengelye egy síkba esik, tehát az azonos keresztmetszetű rudak úgy keresztezik egymást, hogy a gerendák felső lapjai is egy síkba esnek.

Lábvonal: A pikkelyes fedés elemeinek látszó, alsó élét összekötő vonal. A lábvonal lehet a vízszintessel szöget bezáró (pl. német fedés). Ez általában nem jelölt vonal, íves fedésnél a lábvonal kijelölése azonban fontos.

Lefektetett kettős állókorc: A kapcsolandó tetőfedő lemezek kettős állókorcait lefektetik, majd átültetik.

Lefolyócső: A csatornákban összegyűjtött csapadékvizet a homlokzati lefolyócsövek vezetik le. E szerkezetek lehetnek közcsatornába bekötöttek, vagy szabad kifolyásúak is.

Lezárófésű: A rugalmas műanyag elem a hullámos keresztmetszetű cserepek és az ereszléc közötti rést lezárva meggátolja a madarak bejutását, de biztosítja a szellőzőlevegő bevezetését a héjazat alá. Rögzítése szegezéssel, csavarozással történik. Alkalmazható a vápák mentén is.

Lécezés: A szarufa gerendákra felszegezett lécek sorozata, amelyek távolságát a fedés anyaga és a fedési mód határozzák meg. A lécsorozatot 24/48 - 30/50 - 40/60 mm- es keresztmetszetű lécek felhasználásával lehet elkészíteni.

Lovagfedés vagy koronafedés: A síkcserép-fedések egy fajtája, minden tetőlécen két síkcserép helyezkedik el, így a tető metszeteiben kettő vagy négy cserép található.

Lyukasztó: Vékony fémlemezeken lehet lyukat készíteni fúró felhasználása nélkül. A lyukasztó egyik végén vágóél van, a másik vége ütésre alkalmas. Különböző alakú és méretű lyukak kialakításához többféle lyukasztó közül lehet választani.

M-P

Magastető: A magastető olyan tető, amelynek lejtése a 10%-ot meghaladja és általában tetőteret képez.

Manzard típusú fedélszerkezetek: A manzard (vagy mansard) tető alakjára jellemző a tört vonalvezetés, amely lehetővé teszi a padlástér hasznosítását. A jellegzetes manzárdtető alsó részén meredek, a felső részén kis hajlású, tört vonalvezetésű szarufapárokkal kialakított fedélszék. A jellemző épületszélesség 10-12 m. A manzard tető alakja félkörívre szerkesztett törtvonal, melynek alsó tetősíkja a vízszintessel 67°30′-es szöget zár be, míg a felső sík hajlásszöge 22°30′. A két hajlásszög alapján könnyen belátható, hogy a meredek tetősíkon a héjazati elemek rögzítése, a kevésbé meredek részeken pedig a vízzárás okozhatnak problémát. A trapéz felső sarkaiban elhelyezett szelemenek alatt fogópárok helyezkednek el, amelyek merevítik a fedélszerkezetet, illetve erre a felületre lehet elkészíteni a mennyezetburkolatot. A felső kötőgerenda a szelemenek felett helyezkedik el. A felső háromszög alakú tetőrészt felül a gerincnél általában taréjszelemennel és fogópárokkal fogják össze. A felső tetőrészt a a taréjszelemen alatt székoszloppal lehet megtámasztani. A székoszlop a fogópár, vagy a a felső kötőgerenda megtámasztására is alkalmas. A manzard féle tetők tervezésénél ügyelni kell arra, hogy a tetőtéri padló felett minél nagyobb belmagasságú tér legyen kialakítható. A fedés szerkezeti rétegrendjének a kialakításánál figyelni kell a kellő vízhatlanság és a megfelelő szellőztetés biztosítására.
Megengedett legkisebb hajlásszög: Az a hajlásszög, amelynél egy héjazati anyag a gyakorlatban, önmagában megfelelően esőbiztosnak (vízzárónak) bizonyult.

Mellfedés: A pikkelyes fedés elemeinek a fedési irányba néző oldala. Mellvonal csak a jobbos vagy balos fedési iránnyal jellemezhető fedéseknél van (azaz a német, a magyar és a svájci fedésnél értelmezhető, az angol és a francia fedésnél nem értelmezhető a mellvonal).

Menetfúró: A menetfúró tulajdonképpen egy hornyokkal és vágóélekkel ellátott jól megedzett csavarorsó. A menet fúrása közben háromféle menetfúróra van szükség. Az elsőt elővágónak, a másodikat utánvágónak, a a harmadikat készrevágónak nevezzük. a menetfúrót mindig merőlegesen kell használni és a menetfúrás közben a kenésről gondoskodni kell!

Menetmetsző: Hornyokkal és vágóélekkel ellátott csavaranya. A menetmetszés előtt a csavarszár végét kúposra kell reszelni. A megfelelő kenésről itt is gondoskodni kell.

Műgyanta ragasztó: Kémiai eljárással készített, mesterséges, a gyantákhoz csak fizikai tulajdonságban hasonló ragasztóanyagok. A természetes gyantákhoz hasonlóan a műgyanták molekuláinak elrendezése rendezetlen, vízben nem oldódnak.

Napelem: A napelemes rendszerek elektromos áramot termelnek, melyet a háztartásban bármely elektromos berendezés felhasználhat. Megfelelő teljesítményű napelemmel éves elektromos áram szükségletünk akár 100%-a is biztosítható.

Napkollektor: A napkollektorok hőtermelő berendezések, melyekkel elsősorban meleg vizet lehet előállítani, ezenfelül használhatóak még fűtésrásegítésre és medencefűtésre. Tájolástól és a tető dőlésszögétől függően az éves melegvíz-fogyasztásunk 75%-át, a fűtéshez szükséges energia (melegvíz-termeléssel együtt) körülbelül 30-35%-át tudjuk így biztosítani. A napkollektorok kiépítése épületgépészeti feladat.

NT: Azbesztet nem tartalmazó termék jelölésére használt betűpár (az angol Non-asbestos Technology szavakból). Ezen termékekre jelenleg nem vonatkozik korlátozás, mivel környezetkárosító hatása mai ismertünk szerint nincsen.

Nyeregtető: A legegyszerűbb és a legrégebbi tetőidom, általában derékszögű négyszög alaprajzú épületek lezárásánál alkalmazzuk. Ilyenkor a tetőteret két tetősík határolja. Az épület végét oromfallal, vagy tűzfallal zárjuk le. A tetősíkok általában egyforma nagyságúak és egyforma hajlásúak (szimmetrikus). Eltérő nagyság és hajlás esetén a tető aszimmetrikus. A csapadék a két tetősík alsó vonalában elhelyezett ereszcsatornában gyűlik össze.

Ollós csapolás: Az ollós csapolás segítségével a függőleges helyzetű gerendák sarokkapcsolatát tudjuk elkészíteni. A fakötés nyomást és csavarást képes felvenni, az elemek szétcsúszása ellen a kapcsolatot átmenő csavarral biztosítani kell.

Oromdeszka: A nyereg- és félnyeregtetőknél az oromfalon túlnyúló tetősík lezárására a lécezéshez, a szarufához vagy a szelemenekhez szegezett deszka.

Oromfal: Háromszög alakú végfallal lezárt tetőterek záró falazata, melynél a falazat nem nyúlik a tető síkja fölé. Az oromél az oromfal és a tető síkjának vonalában jön létre.

Oszlop: A vázszerkezet függőleges elemei, ezek veszik fel és továbbítják a függőleges terheket. Az oszlopok keresztmetszete általában négyzetes, a talp- és a koszorúgerendához csapolással csatlakoznak. Az oszlopok nyomásra vannak igénybe véve.

Összetett tető: Bonyolultabb épületek lefedésénél fordul elő. L, T, E, Z alaprajzú épületeknél az eltérő szélességi méretek miatta tetőidomok áthatásokkal hozhatók létre.

  • Manzard tető: kimondottan tetőtér-beépítés megoldások esetén alkalmazzák. Ezt a fedélidom tulajdonképpen egy speciális nyeregtető. A tetősíkok ugyanis egy meredekebb alsó és egy laposabb felső részre osztódnak.
  • A fűrészfogas épületlezárást elsősorban ipari létesítményeknél alkalmazzák. A nagy természetes megvilágításra alkalmas ez a fedélforma. Ennél a típusnál a tető tulajdonképpen félnyereg tetők sorozatából áll elő. A köztük lévő függőleges síkokban elhelyezett nyílászáró szerkezetek biztosítják a megfelelő bevilágítást.

Palaállvány: A tetőszerkezetre támasztható, a tető hajlásszögéhez igazítható állványzat a beépítésre szánt fedőelemek biztonságos és kényelmes elhelyezéséhez.

Palabontó vas: A fedés javításához, a fedőelemek szegezéseinek elbontására használt szerszám.

Palázó kalapács: Más néven palakalapács. A palaelemek méretre vágásához és a szükséges lyukak kialakításához használandó.

Palázó üllő: A palázó kalapáccsal együtt használt, az ácsszerkezeten egyszerűen rögzíthető segédeszköz a palalemezek megmunkálásához. Lehet egyenes vagy íves felső élű.

Papucsfa: A székoszlopok alatt helyezkedik el, vasbetongerendás, vagy más rendszerű, nem faanyagú födém esetén. A papucsfa elosztja a székoszlop által átadott koncentrált erőt.

Páraáteresztő fólia: Általános esetben a fóliát a szarufákra fektetik. A szarufák közti részek teljes keresztmetszetükben ki vannak töltve hőszigetelő anyaggal, így a tetőfólia és a hőszigetelés közvetlenül érintkeznek egymással. A belső térből a külső tér felé vándorló pára a fólia belső felületén lecsapódva átnedvesítené a hőszigetelést. Ezért a fóliának mindenképpen biztosítania kell azt, hogy a nedvesség át tudjon jutni rajta. Ez csak akkor teljesülhet, ha a fólia sd értéke kisebb, mint a hőszigetelésé. Ezt a célt szolgálják a páraáteresztő fóliák. A páraáteresztő fóliák sd értéke lényegesen kisebb, mint a beépített hőszigetelésé, hogy a pára ne rekedjen bent a szerkezetben, és e miatt ne alakuljon ki penészesedés, vizesedés. Az átjutó nedvesség a cserépfedés és a fólia közötti légrésen szabadon át tud szellőzni.

Párazáró fólia: Általános esetben a fóliát a szarufákra fektetik rá és egy úgynevezett ellenléccel fogatják meg. Az így kialakítható légrések közül az egyik az alátéthéjazat és a hőszigetelés közt, a másik pedig a cserépfedés és a fólia között alakítható ki. A külső légrés a kívülről bejutó nedvességet (pl.: porhó, páralecsapódás, eső) vezeti el, a belső légrés a belső térből kifele vándorló párát hívatott elszállítani. A légrésekben huzathatás lép fel és ez által a bejutó nedvesség ki tud szellőzni. Ebben az esetben a hőszigetelő réteg után egy légrés található, mely el tudja vezetni a kifele áramló párát, így nincs szükség arra, hogy a párazáró fólia sd értéke kisebb legyen, mint a hőszigetelésé. Ez azért fontos, mert ha a hőszigetelés valamilyen oknál fogva átnedvesedik, akkor annak hőszigetelő képessége jelentősen romlik. Ebben az esetben ettől nem kell tartani.

Polikloroprén ragasztó: Oldószert tartalmazn. Ezeket a ragasztókat kontakt ragasztóként kell felhasználni, vagyis a ragasztandó felületeket csak az oldószer eltávozása után lehet összeilleszteni. Elsősorban fóliák és más műanyagok összeillesztésénél használják.

Poli-vinil acetát ragasztó: Vízben nem oldódnak, de a finoman eloszlatva jelen vannak és így diszperziót alkotnak. A poli-vinil acetát tartalmú ragasztók a vizet leadva megszilárdulnak, így alkalmasak a fa elemek összeragasztására.

R-S

Rezocin gyanta ragasztó: Alapanyaga a rezocin és a formaldehid, amelyek polikondenzációjával jön létre a műgyanta ragasztó. Különböző kiegészítő anyagok hozzáadásával a ragasztó vízállóvá és időállóvá válik.

Ritkított deszkázat: A szarufákra szegezett deszkaborítás, ami abban különbözik az összefüggő deszkázattól, hogy a deszkaelemek között - a fedési módtól függően - általában 0,5-2 cm közötti rés marad. A ritkított deszkázat javítja a fedés minőségét. 

Rombusz sablon fedés: Más néven szabvány rombusz pala fedés. Rombusz alakú elemekkel kialakított egyrétegű palafedés. Elemméret 40x44 cm. Elemsúly kb. 1,8 kg/db. Alátétszerkezet lécezés vagy ritkított deszkázat vagy teljes felületű deszkázat. Rögzítés 2 db palaszeg.

rombusz sablon    rombusz sablon fedés

        egy pala                       fedési kép

Rombusz sablon pikkelyes palafedés: Alsó sarkán lekerekített rombusz alakú elemekkel kialakított egyrétegű fedés oldalirányú átfedés nélkül A francia fedés egy fajtája. Előnyei és fektetése hasonló a szabvány rombusz palafedéshez (és így a francia fedéshez), csak a lécezés valamivel sűrűbb a szabvány rombusz palafedéshez képest a fedőelem alakja miatt.

Rovás: A rovások az egymást párhuzamos oldallapjaikkal érintő, kitérő tengelyű farudak egymáshoz viszonyított helyzetét rögzítik. A rudak általában merőlegesen keresztezik egymást, de tetszőleges szögben is találkozhatnak.

Rögzítő kampó: Feladata a palák rögzítése a tetőn. A rögzítés a lábvonalban történik, ezáltal a palák alja nem emelkedik ki a tetősíkból. Rögzítő kampós rögzítés esetén a tetőfelület középső mezőjében nem szükséges a szeges rögzítés, szeggel csak a tető szélső mezőiben kell a kampókat kiegészítve rögzíteni. A rögzítő kampó a rögzített pala alatti sorban, két palaelem között helyezkedik el. Kialakítása olyan, hogy a hullámosított szára a két palaelem közötti megfelelő méretű térközt is biztosítja.

Rögzítő csavar: A rögzítőcsavar a kezdő illetve elosztó kúpcserép rögzítésére használható elem.

Rögzítő karom: A rögzítőkarom segítségével a vágott cserepek fúrás nélkül gyorsan és tartósan rögzíthetőek.(pl: a vápáknál és éleknél)

Saroklapolás: Különböző tengelyű (merőleges) gerendák végeinek sarkos illesztésére alkalmas fakötés. A kapcsolat nyomóerő átadására alkalmas, esetleg kismértékű húzást is felvehet.

Sárgerenda: A falra, vagy kiváltógerendára felfektetett kis keresztmetszetű teherelosztó gerendák. A kötőgerendákat és a fiókgerendákat rögzítik. Méretük általában 6/6 és 8/8 cm közötti lehet.

Sátortető: Négyzet alaprajzú épületek jellemző tetőidoma, négy egybevágó háromszög alkotja. Az ilyen megoldásnál a padlástér kevésbé hasznosítható. A sátortető meredekebb változata a toronytető.

Szabályos kettős palafedés: Más néven angol palafedés. Vízszintes sorokkal kétrétegű fedésfajta oldalirányú átfedés nélkül. Készülhet négyzet és téglalap alakú elemekkel is.

Szabvány palafedés: Más néven sarkított négyzet fedés. Szabványos sarkított négyzet elemekkel kialakított egyrétegű fedés oldalirányú átfedés nélkül, a francia fedés egy fajtája.

Szarufa (szalufa): A tetőszerkezet formáját megadó, a héjazat anyagát hordozó, hajlításra igénybevett gerendák. A szarufák alul a talpszelemenhez, vagy a kötőgerendához csatlakoznak, felül egymásnak, illetve a taréjszelemenre támaszkodnak. A szarufák alátámasztására a tető méretének függvényében több helyen is szükség lehet. A szokásos keresztmetszeti méretek 8/13 - 13/16 cm között változnak. A szarufák általában 1 m távolságban helyezkednek el egymástól, a kiosztásuknál figyelembe kell venni a fedés súlyát.

Szarufák kiváltása: A fedélszerkezetek elkészítésénél gyakran van szükség a szarufák kiváltására. Erre általában akkor kerül sor, amikor a tető valamilyen felépítményre keresztezi a szarufák útját. A kiváltásnál egy-egy szintes kiváltó gerendát kell elhelyezni a felépítmény mellett amelyre ráterhelnek a kiváltott szarufák.

Szálerősített cement: Nevezik szálcementnek (angol elnevezésének tükörfordításaként) és műpalának is, de a szabványos megnevezés a szálerősítésű cement. Angol megfelelője a Fibre Cement vagy a Fibre Reinforced Cement (FRC). Összetétele (eltérések lehetségesek):

  •  35-40% portlandcement kötőanyag
  • 10-12% trasz és egyéb adalékanyagok
  • 15-20% cellulóz és poli(vinil-alkohol) szálak (szálerősítéshez)
  • 15-20% mikroszkopikus méretű légpórus
  • 15-20% víz

A termékek ettől eltérő összetételűek is lehetnek, illetve a fentieken túl színezőanyagot is tartalmazhatnak.

Szeg: Feladata a palák és a kiegészítő elemek elmozdulás elleni rögzítése. A szeg a leghagyományosabb rögzítő elem. A szeget úgy kell beverni, hogy a fedőelemeket biztosan rögzítse, de a szálcement anyagot ne nyomja meg. Ügyelni kell rá, hogy a szeg csak azon a fedőelemen menjen át, amit rögzíteni szeretnének, a vízzárást biztosító alsó réteget ne sértse meg. Anyaga: acél cink bevonattal (tűzihorganyozva)

Szegecshúzó: Elsősorban a fedés javításához használt kéziszerszám.

Szeglemez: A szeglemezes fatartók és fedélszerkezetek elkészítéséhez szeglemezeket használnak. A faszerkezetek csomópontjainak kialakítására, a rudak összekapcsolására szolgáló szeglemez, olyan folyamatos tűzihorganyzású acéllemez, melynek anyagából merőlegesen egyenes szegsorok állnak ki.

Szelemenes fedélszerkezet: A szelemenes fedélszerkezetek szarufákból, a szarufákat alátámasztó szelemenekből, és az ezt hordozó és merevítő, illetve kitámasztó rudakból állnak. A szelemenes fedélszékeknél az alátámasztó székoszlopok függőlegesen, vagy ferdén helyezkednek el és támasztják alá a szelemeneket. A hossz- és a keresztirányú merevítést könyökfákkal, illetve ferde dúcokkal és fogópárokkal lehet biztosítani. A szelemenes fedélszerkezeteknél a székoszlopnál helyezkednek el a főszarállások, a közöttük lévők pedig a mellékállások. Általában miden negyedik állás főszaruállás, egymástól mért távolságuk 3,50 - 4,00 m.

Szellőző cserép: A héjazat alatti szellőzőlevegő bevezetését biztosítja a vápáknál, eresznél, kivezetését az élgerinceknél, taréjgerinceknél.

Szellőző szalag: A levegő bevezetésére szolgál, beépítése az eresz vonalába történik. Biztosítja a levegő beáramlását, de megakadályozza a madarak és nagyobb bogarak bejutását a fedés alá. Hullámos profilú cserepeknél lezárófésűvel együtt kell alkalmazni. Rugalmas műanyagból készült, 20 cm-enkénti szegezéssel rögzíthető.

Szellőzőléc: Ellátja a lezárófésű feladatát, emellett plusz beszellőző keresztmetszetet biztosít. Az átszellőzés így intenzívebb, a tetőtér kevésbé melegszik nyáron. Kialakításának köszönhetően nem szükséges a csatornatartóvasak besüllyesztése a szerkezetbe.

Székoszlop: A főszaruállásokban a közbenső szelemenek terheit hordozó függőleges, vagy ferde nyomásra igénybe vett, 13/13 - 18/18 cm közötti keresztmetszetű rudak. A székoszlopok általában a kötőgerendákra, vagy a teherelosztó gerendával a szilárd födémre adják át a terheiket.

Szélcserép: Hódfarkú tetőfedéseknél alkalmazható, ahol a fedés fél cserépszélességet kíván (pl. kéményszegélynél). Elhelyezésétől függően a cserép bal, illetve jobb oldalát kell eltávolítani. A szélcserép 4 szeglyukkal készül. Korrózió- és viharállóan rögzítendő.

Szűkítő idom: Lehetővé tesz kisebb átmérőjű ejtőcsövek csatlakozását a csatornaszellőzőhöz.

T-Z

Talpgerenda: Az alapokon helyezkednek el, lezárják alulról a vázszerkezetet. Segítségükkel kapcsolódik egymáshoz a favázas építmény és a beton anyagú lábazat. A talpgerendát lehorgonyzó csavarral lehet rögzíteni. Szükség van a felszívódó  nedvesség elleni szigetelésre is. A lábazat ajánlott magassága min. 30 cm. Az elkészítésénél a fa elemek a lábazat síkja elég érjenek legalább 2 cm-rel!

Talpszelemen: A főszaruállások kötőgerendáihoz, vagy a falszerkezet koszorújához rögzítik. A talpszelemenek vízszintes helyzetűek, az eresznél a szarufák csatlakozását teszik lehetővé, ugyanakkor a tető terheit adják át az alatta lévő épületszerkezeteknek. Szokásos keresztmetszete általában négyszög (négyzet), mérete 10/10 cm - 20/20 cm között változik.

Taréjszelemen: A gerinc egyenességét biztosítják, és megtámasztják a szarufák felső végét. Vízszintesen elhelyezkedő, általában  10/10 - 13/16 cm között változó keresztmetszetű gerendák. A taréjszelemeneket gyakran élére állított pallóval helyettesítik.

Teljes felületű rovás: Igen egyszerűen készíthető fakötések. Az egyik gerendán készülő bevágás esetén a másik gerenda tengelyirányú elmozdulását nem tudjuk megakadályozni. A mindkét gerendán készülő teljes felületű rovás esetén mindkét gerenda elmozdulása megakadályozható. A gerendák elmozdulását ennél a fakötésnél csak a faanyag kiszáradása okozhatja, a méretcsökkenés és a deformáció miatt a fakötés lazává válhat.

Természetes pala: Nevezik ásványpalának, terméspalának vagy kőpalának is. Földtanilag az átalakult (metamorf) kőzetek közé tartozik. A természetes pala 400 millió éves kőzet. A föld alakulásakor (devon kor) keletkezett különböző hőmérséklet és nyomás hatására. A természetben található kőzetekből fejtett, többnyire kézi erővel megmunkált építőanyag. A természetes palából vékony lemezeket hoznak létre, és ezeket tetőfedésre és homlokzatburkolásra is használják.

Tetőfelépítmény: A tető fölé emelkedő, az épület rendeltetésszerű használatát biztosító épületrész, a kémények, a szellőzők, és a tetőablakok kivételével. (pl: felvonó gépház, lépcsőház tetőkijárata)

Tetőjárda, tetőlépcső: Tetőjárda - mint minden magastetőn - szükséges, amennyiben a tető és a tetőtartozékok (pl. kémény) karbantartása miatt a tetőn való járás szükséges, illetve a beépítésének és a használatának (pl. a meredek tetőhajlásszög miatt) akadálya nincsen.
A tetőjárda és a tetőlépcső ma már készen megvásárolható elem, ami a vonatkozó műszaki követelmények alapján biztonsági szempontból bevizsgálásra került. A két szerkezet hasonlít egymásra kialakításukat illetően, a beépítésük is ennek megfelelően megegyezik.

Tetőkibúvó: A műanyag vagy fém tetőkibúvó ablak lehetővé teszi a tetőre történő egyszerű kijutást. Biztosítja a fény beáramlását a tetőtérbe, valamint szellőztető szerepe is lehet.

Tetőléc-távolság: A tetőlécek felső (hátsó, gerinc felőli) síkja / élei közötti – a terveken kótázandó méret-adat. A fedés fajtájától, méretétől,  függ. Kötetlen léc-távolság: az adott tetőfedő elem kialakításából adódó, a tető hajlásszögének megfelelő, különböző rátakarásokkal kialakítható léc-távolság. Kötött léc-távolság: az adott tetőfedő elem kialakításából adódó, a tető hajlásszögének megfelelő, meghatározott léc-távolság (eltérés nem lehetséges)

Tetőtér: Az épület legfelső építményszintje feletti födémszerkezet felső síkja és a magastető szerkezetének alsó síkja közötti - minden irányból épületszerkezettel körülzárt - tér [a beépítés nélküli tetőtér (padlás) nem minősül építményszintnek].

Tetőtér-beépítés: A tetőtérben helyiség(ek), helyiségcsoport(ok) vagy önálló rendeltetési egység építésével új építményszint (emeletszint) létrehozása.

Tetőtéri tűzfal:  A 30 m-nél hosszabb épületek tetőterét (300 m2-ként) megosztó, tűzterjedést gátló (vasajtóval elzárt nyílású) fal.

Térdfal: A térdfal a süllyesztett gerendasoros fedélszerkezetben a homlokzat falának a gerendasor fölé eső része. A térdfal főleg a tetőtér-beépítéseknél a tető emelésére használt kb.1-1,2 m magas fal. A tetőtér belmagasságát hivatott javítani, ezzel együtt pedig a hasznos teret növeli.

Térelhatároló és térelválasztó szerkezet: A térelhatároló és térelválasztó szerkezetek csoportjába tartoznak a beépített tetőteret, padlásteret és a nem járható tetőtereket határoló, vagy elválasztó függőleges, ferde, vagy vízszintes helyzetű szerkezetek.

Tetőösszefolyó: A tetőösszefolyó feladata lapos tetők esetében a befelé lejtő vízhatlan fedés (szigetelés) csapadékvizének bevezetése a lefolyócsőbe, emellett a rétegenkénti túlnyúlással rávezetett szigetelés hordozása, a lefolyócső eldugulásának meggátlása (lombkosár segítségével) és a szigetelést védő kőréteg lefolyócsőbe csúszásának megakadályozása (kavicsléc koszorúval).

Tisztítóvas: A vésőhöz hasonló, nyél nélküli szerszám. Ácskötések, csapozások, lapolások, beeresztések stb. megmunkálására szolgál.

Toronytető: A toronytetőket egyházi épületeken, városi középületeken alkalmazzák, a hatalmat jelképző építészeti elemként. A toronytetőket ma már ritkán építik hagyományosan fa szerkezetekből, ezek helyett inkább a vasbeton anyagú szerkezeteket alkalmazzák. A hagyományos toronytetők szerkezet kialakítását a teljesség igénye miatt foglaljuk össze.

Torokgerenda: A szarufák közbenső alátámasztását ellátó vízszintes helyzetű gerendák. Szokásos keresztmetszete 10/13 - 13/16 cm között változik. A torokgerendát gyakran fogópárokkal helyettesítik.

Torokgerendás fedélszék: A torokgerendás fedélszékeknél a szarufapárok közé beépített gerenda csökkenti az alátámasztások közötti távolságot. Ezt a gerendát torokgerendának nevezzük. Az üres fedélszerkezeteknél nagyobb, általában 7-10 m-es falközméret is lefedhető. A torokgerendás fedélszerkezetek szarufáinak közbenső alátámasztásánál arra kell ügyelni, hogy a torokgerenda hossza ne legyen több 3,50 - 4,00 m-nél. Ezek a gerendák ugyanis nyomásra vannak igénybe véve és kihajlás szempontjából a nagy hosszúság kedvezőtlen. A torokgerendát fogópárral is lehet helyettesíteni.

Tömítőanyag: A szegélylemez és a függőleges csatlakozó épületszerkezet csatlakozásának vízmentes lezárását biztosító anyag.

Tűzfal: A háromszög alakú végfallal lezárt tetőterek záró falazata, melynél a falazat a tető síkja fölé nyúlik. Zártsorú beépítésnél elválasztja egymástól a tetőtereket.

Univerzális ragasztószalag: Az alátéthéjazatok porhómentességének és vízhatlanságának fokozása érdekében a tetőfóliák átfedéseit a kétoldalas ragasztószalaggal összeragaszthatjuk. Ragasztószalaggal ellátott javítófolt alkalmazásával a kisebb tetőfólia sérülések is lezárhatóak, de felhasználható tetőáttöréseknél az alátéthéjazat sarokerősítéseire és a tetőfóliának a csatlakozó szerkezetekhez történő rögzítésre is.

Üres fedélszék: A legegyszerűbb szarufafedél, amelynél két szarufa a kötőgerendával háromszöget alkot. A kötőgerenda egyben a fafödém gerendája is. Ezt a fedélszerkezet típust 5-6 m szélességű épületeknél alkalmazzák. A fedélszerkezet vasbeton födém esetén a koszorúhoz csatlakozik, ilyenkor elmarad a kötőgerenda. A szaruállások egymástól 1,00 m-re helyezkednek el, a szarufák hossza nem lehet több 3,5 m-nél; keresztmetszete általában 10/15 cm-es. A gerinc egyenességét taréjszelemennél és fogópárral lehet biztosítani. A taréjszelemen általában 10/15 cm-es keresztmetszetű és minden második szaruállásnál támaszkodik a fogópárokra.

Üvegmázas cserép: Az üvegmáz összezúzott és megolvasztott érc alapanyagú védőpáncélt képez a kerámia tetőcserép felületén, egy porcelánhoz hasonlatos felületet, így tovább növeli a cserép ellenálló-képességét. Az egyszeres (Finesse) vagy kétszeres (Nobelesse) üvegmázaknak köszönhetően a cserepek felülete tükörsima, a szennyeződés-részecskék nem tudnak tartósan azon megtapadni, illetve a cserép könnyen tisztítható, vízlepergető hatású,nem mohásodik, savnak, lúgnak, UV sugárzásnak ellenáll.

Vasfűrész: Fogantyúval ellátott fém keretből és a keret által megfeszített fűrészlapból áll. A fűrészlap fogai kisebbek és sűrűbben helyezkednek el, mint a fafűrészek fogai. A fogak metszőszöge kemény fémek esetén 90º, lágyabb fém esetén 80º. A fogak elhelyezkedésének sűrűségét a 25 mm hosszra jutó fogak száma határozza meg. Ritka fogazású a vasfűrész 14 db-os, közepes 22 db-os és sűrű 32 db-os fogszám (25 mm-re eső) esetén. A vasfűrészek lapjának mindkét éle fogazott, a lapot cserélni lehet és a csavarok segítségével a lap kellő feszességűre állítható.

Vágók: A fém darabolására, faragására, vésésére és hornyolására alkalmas eszközök. A laposvágó egyélű marokba fogható szerszám, éle egyenes és ék alakú. Fejkialakítása olyan, hogy roncsolódás nélkül fel tudja venni a kalapácsütéseket. A vágóél ék alakjának élszöge kb. 18-60º közötti, lágyabb fémeknél kisebb, keményebb fémeknél nagyobb élszögű.

Váltógerenda: A túlzott keresztmetszet csökkentése miatt eltoltan kell beépíteni. A váltógerendák a szaruállásokra merőlegesen helyezkednek el.

Vápa (hajlatvápa): Olyan ferde metszésvonal, amely a szomszédos ferde tetősíkok homorú metszésvonalakét jön létre, mindig az épület belső sarkától indul.

Vápacsatorna: Azokon a helyeken alkalmazzuk, ahol a csatlakozó nagy tetőfelületek miatt igen komoly vízmenyiséggel kell számolni. Minden esetben a várható vízterhelésnek megfelelően kell méretezni a keresztmetszetét.

Vápalezáró szalag: Öntapadó felületével lehetővé teszi a kétoldalról összefutó vápaelemek gyors és vízzáró lezárását.

Vápaszegély: Vágott tetőcserepeknél lezárja a cserepek és a vápa közötti rést. Véd a csapóeső és a porhó bejutásától, de biztosítja a szellőzőlevegő bevezetését a héjazat alá. Oromszegély lemeznél is használható.

Viharkapocs: Feladata a palák aljának/lábvonalának rögzítése a pozicionálás a tetősíkban. A viharkapcsot a francia fedésnél mint rögzítő elemet használjuk, az angol fedéseknél kiegészítő rögzítésként alkalmazzuk a lapok aljának/lábvonalának a tetősíkba történő visszaillesztéséhez. Cserépfedésnél is alkalmazzák. Anyaga: pala eseténvörösréz vagy alumínium (az alumínium viharkapocs használata nem javasolt), cserép esetén acél.

Viharléc: A fedélszékek hosszirányú merevségét biztosítják. A viharlécet (léceket, deszkákat, zárléceket) általában a szarufák alsó síkjára szegezik, vagy csavarozzák. Ezt a merevítési módot a tetőszerkezetek kivitelezése során is alkalmazzák.

Villáskulcs: A villáskulcsok négy, vagy hatlapfejű csavarok meghúzására alkalmas kéziszerszámok. A zárt kulcsok körbeveszik a csavart minden oldalról és biztonságos megfogást tesznek lehetővé. Állandó méretű villával készülnek, és a csavar méretének megfelelő nagyságú kulccsal lehet a húzást-oldást elvégezni. A kulcs méretének kiválasztásánál vigyázni kell arra, hogy mindig a megfelelő méret kerüljön alkalmazásra, mert a nagyobb kulcs tönkreteheti a csavaranya, vagy csavarfej sarkait.

Vízcsendesítő: A szarufák eresz közelébe eső szakaszának a meredekségét csökkenti. A szarufákra szegezett deszkákkal, vagy gerendákkal lehet az alacsonyabb hajlást biztosítani.

Vízküszöb: Az egyes tetőfedő elemek, illetve a tetőfedő elemek és a szegélyek átfedésének függőleges vetülete.

Vízszintes rombusz palafedés: Más néven magyar palafedés. Rombusz alakú elemekkel kialakított, vízszintes sorvezetésű, egyrétegű fedésfajta, ahol az elemek oldalirányban egymásra takarnak.

Vízhatlan fedés: Olyan fedés, amely alá- anyaga, kötései és készítési módja folytán- még az elképzelhető legkedvezőtlenebb és leghosszabb ideig tartó csapadékhatás ellenére sem juthat be  még a legcsekélyebb mértékű nedvesség sem. (pl: többrétegű bitumenes lemez, forrasztott fémlemez fedés stb.)

Vízzáró fedés: Olyan fedés, amely alá-  a vízlefolyás gyorsasága folytán- a szokásos körülmények között számottevő mennyiségű csapadék nem jut be. (pl:cserép,-pala, vagy egyszerű illesztésű táblás fedés)

Zöldtető: Zöldtetőnek nevezzük azokat a növényzettel borított födémeket, ahol a kertészeti és a szigetelési rétegek szerves egységet alkotnak.

Zsinórpad: Vízszintes deszkázott felület, amelyen a felrajzolt valóságos méretű terv alapján a faalkatrészeket természetes nagyságban leszabják, megmunkálják és ideiglenesen összeépítik.